TGM és AURÓRA

TGM: Miért az Aurórában?

TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS

    Amikor a fővárosi közgyűlés megszavazta – tudtommal egyhangúlag! – , hogy engem díszpolgárrá választanak vagy avatnak, akkor megkérdezték: hol szeretném, hogy átadják a díszoklevelet és aranyérmet.

    Ez ünnepélyes dolog és nagy megtiszteltetés – megjelenik rajta Budapest főpolgármestere és két helyettese – , nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, és gondolkoztam, mi volna méltó az alkalomhoz. Az egyik ötletem az lett volna, hogy tartsuk meg a szertartást Csepelen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak abban a fiókjában, ahol azután dolgoztam egy darabig, miután (politikai okokból) elbocsátottak az ELTE Bölcsészkaráról 1981-ben, de ott közben átalakultak a dolgok, és a régi munkatársak is mind eltávoztak. Sajnálom, mert nincs nagyszerűbb hely a népkönyvtárnál.

    A másik választás még sokkal nyilvánvalóbb és kézenfekvőbb volt: az Auróra, amely – a nagyon kevés, talán két-három hely között – a budapesti baloldal egyik legfontosabb otthona, ahol a magunkfajta marxistákon kívül a magyar jobboldal olyan kedvencei találkoznak, mint melegek, zsidók, romák, s olyan hely, amelyet támadni szoktak azok – pl. neonácik – , akiknek ez a dolguk. Gondoltam, helyes, ha a főváros vezetői ellátogatnak ide a mostoha, járvány dúlta időkben, és együtt megmutatjuk, hogy kivel vagyunk szolidárisak és (ami engem illet) hogy kit szeretünk. Bizony, bizony, közéjük tartoznak kisebbségek is.

    Éppen idézett valamelyik internetes újság egy kormánypárti képviselőt, aki az Országházban az NGO-król mint „a sötét oldal” nagyhatalmairól emlékezett meg, és csakugyan, annyiban ez igaz, hogy magam is ittam már az Aurórában hosszúlépést és ettem zsíroskenyeret, ami a globális háttérhatalomhoz tartozás félreérthetetlen, eltéveszthetetlen jele.

    Vagy negyedóráig ücsörögtünk ott az Auróra kihalt, jéghideg udvarán gyermekeimmel, egyikük anyjával, a főváros irányítóival és az Auróra négy munkatársával, ennyi volt az ünnepség, ami pont jó volt így, illett az alkalomhoz, hozzám és hozzátok. Remélem, még sokáig gyűlnek ott össze gyakorlatias lázadók, szabadságszerető ágrólszakadtak, másokon segíteni akaró önkéntesek meg általában mindenféle rendes népek.

    Köszönöm szépen, hogy ebből az alkalomból kinyitottátok a házat egy kis időre, igazán szép volt tőletek. Nagyon jólesett, hogy épp itt és így vehettem át az engem igazán ritkán érő kitüntetést, amely voltaképpen többünknek szól, így hát nektek is. Bis hundert und zwanzig!

A járványügyi korlátozások és az ideiglenes bezárás miatt most még nagyobb szükségünk van a közösség összefogására, mint korábban bármikor. Támogasd havi rendszeres adománnyal az Aurórát,  hogy folytathassunk a munkát, és meg tudjuk valósítani a világjobbító terveinket.

Számítunk rátok!