Hat éves a Klímakert

Az ünneplés fontos része az életnek, főleg, ha szülinapról van szó. Szeptember 19 és 21 között épp ezért úgy gondoltuk, megadjuk a módját az ünneplésnek, ugyanis hat éves lett a Klímakert. Ennyi idő alatt nőtte ki magát a murvás parkolóból egy önellátó rendszer, aminek mi is a részesei vagyunk.

Látogatóink tiszteletére színes programokat szerveztünk, melyeken keresztül lehetőség nyílt testileg és lelkileg feltöltődni, kapcsolódni a természethez, másokhoz és önmagunkhoz is.

Pénteken például a kertbejárás mellett lehetőség volt résztvenni egy cianotípia workshopon Illyés Bence fotográfussal, melynek keretein belül egy egyszerű, ökologikus technikával látványos és egyedi kék nyomatokat tudtunk készíteni.

cianotípia workshop

Az este folyamán nem csak a múltra, hanem a jelenre és a jövőre koncentrálva hallgattuk Budapest klímavédelmi helyzetét illetően Ámon Adát (Budapesti Klímaügynökség) Kovács Márton alpolgármestert (II. kerület), Reiner Roland alpolgármestert (IX. kerület), Szaló Péter városfejlesztési referenst (VIII. kerület) valamint Vasárus Gábort (ELTE Krtk rki tudományos munkatárs, geográfus kutató) is. A beszélgetést Hargitai Miklós újságíró vezette. A napot filmvetítésekkel és a Food Not Bombs Budapest csoport ünneplésével zártuk.

A kerekasztal beszélgetés résztvevői

Szombaton vízgazdálkodási napot tartottunk, mellyel a vízmegtartás fontosságára szerettük volna felhívni a figyelmet. Bemutattuk az esővíz gyűjtésének, tárolásának és elosztásának minden nálunk bevált módszerét, a permakultúrás tervezéstől a talajépítési technikákig. Délután újabb beszélgetés hangzott el “Ökofem: Hogyan lehet inkluzív a zöld mozgalom?” címen, ahol gyakorlati példák és tapasztalatok áttekintésén keresztül ötletelhettünk egy inkluzív zöld mozgalom építésének lehetőségeiről. Az este folyamán Csillag Marcell: Összefonódás című rövidfilmje után művészek és előadók vezettek minket a tánc, a zene és a színház élmény kalandjaiba.

Hogyan lehet megtartani a legjobban a vizet?

Sárkánygarbó

A vasárnapot reggeli jógával kezdhették a látogatók, délután pedig lehetőség nyílt az iNaturalist alkalmazás megismerésén keresztül kutató munkát végezni a kertben. A hétvégénket végül gilisztakomposzt workshoppal zártuk, ahol elmondtunk mindent, amit a gilisztákról és a gilisztakomposztról tudni lehet. Ezután zsebmikroszkóppal megnéztük a kész gilisztakomposztban rejtöző nyűzsgő világot.

Az iNaturalist bemutatása

Résztvevők a kertben

Önkénteseink így emlékeznek vissza a szülinapi ünneplésünkre:

“Öten gyűltünk össze a kert fái alatt, hogy ökoszomatikus jógát gyakoroljunk – egy lassú, tudatos jógagyakorlatot, amely lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy megérezzék a körülöttük és bennük rejlő természetet. Mindenki megtestesültebbnek érezte magát a kertből távozva, sőt az egyik résztvevő még inspirációt is érzett arra, hogy később is részt vegyen a kert életében.” -Christianna Strbik Giaume

“Nagyon jó volt időt tölteni a kertben a fesztivál alatt: új arcokkal találkozhattunk, a szokásos módon élvezhettük a természetben töltött időt, és végezhettünk néhány apró munkát is. Nagyon élveztem a táncos és élő zenés előadásokat: a kert gyönyörű fáit és a környező zöldet természetes díszletként használták, ami számomra lenyűgöző volt. Érdekes volt megnézni a rövidfilmet is, amely Csillag Marcell gyapjúval kapcsolatos projektjének folyamatát mutatta be. Láthattuk az összes különböző lépést, a film után pedig tartalmas beszélgetésre és kérdések feltévésére volt lehetőség” -Miriam Estero

Willany Leó improvizációs táncműhely művészei

“Számomra a Zseberdő Feszt egyfajta családi esemény volt. Szombaton egy kertészekből álló csoporttal, köztük a Vajda kert néhány tagjával együtt elhagytuk az Aurorát, hogy megnézzük egy másik VIII. kerületi szomszédot, a Német József Kertet. Madácsi Flóra vezetett körbe minket. Mint alapító tag, elmesélte nekünk a kert történetét a kezdetektől a jelenig. Elmondta, mennyit dolgoztak azért, hogy ilyen szép legyen. Nagyszerű volt hallani, hogyan vált egy elfeledett közterület ilyen gyönyörű szigetté a beton dzsungelben. A helyi történelemhez való kapcsolódás remek módja annak, hogy otthonosabban érezzük magunkat a városban. Örülök, hogy a fesztivál lehetőséget nyújtott önkénteseinknek és a többieknek is a részvételre.” -Mark Richards

“A szülinap programjait közösen találtuk ki és szerveztük meg az önkéntesekkel. Nagyon jó volt összefogni a közös munkát, és látni milyen lelkesedéssel vesz részt mindenki a programokon. Számomra az együttműködés és a kert közössége tette különlegessé a hatodik szülinapot.” -Pálinkási Réka

A hétvége teljes ideje alatt vártuk az önkéntes jelentkezőket, így új tagokkal bővült a csapatunk. Aki erről lemaradt volna, természetesen online vagy személyesen bármikor van lehetőség jelentkezni.

Önkéntes jelentkezés

“Nincsen élet talaj nélkül, nincsen talaj élet nélkül.”

Olvashatjuk Víg Vitália kifejező idézetét, akinek a hivatása nem mindennapi. Küldetése a talajok gyógyítása. Hogy mit is jelen ez, arról egy izgalmas workshopon beszélt nekünk, kerteseknek. A Talaj Műveltségi napunk ezenkívül azért is volt különleges, mert a Vajda Péter közösségi kerttel együtműködve léphettünk bele ebbe a különös világba, amiről laikusként igen keveset lehet tudni.

Hisz ki gondolta volna például azt, hogy a gilisztáknak öt darab szívük van, s hogy Darwin képes volt róluk ezer oldalon keresztül írni a könyvében?

Így telt a napunk

Az esemény során nagyon sok érdekes és gyakorlatias feladatot végeztünk el, amelyek segítettek abban, hogy jobban megismerjük kertünk talajának állapotát 8 különböző szempont alapján:

Először a makro élőlények (pl. rovarok, ászkák, pókok) jelenlétét és sokféleségét vizsgáltuk egy kijelölt területen.
Ezután a növénytakarót néztük meg. Megfigyeltük, milyen gyomok nőnek a területen, és azok mennyire fedik be a talajt, ez elárulta, mennyi tápanyag és víz állhat rendelkezésre a talajban.
A következő lépésben penetrométerrel (erősebb pálcával) próbáltuk átszúrni a talajt, vizsgálva, hogy az mennyire tömörödött.
A szivárgást is teszteltük: egy levágott cső darabot nyomtunk a földbe, vizet öntöttünk bele, és stopperrel mértük, mennyi idő alatt szivárgott el.
Ezután a növények gyökérzetét vizsgáltuk. Kihúztunk néhány gyomnövényt, és megnéztük, milyen hosszúak, sűrűek a gyökerek, és mennyi föld tapad rájuk.
A talajszerkezetet is kézbe vettük: egy maréknyi talajt megnyomkodtunk, megnéztük, morzsalékos-e, vagy inkább kenődik, esetleg szétesik porrá.
Majd jött az egyik leglátványosabb teszt, az aggregátum stabilitása. Egy maréknyi száraz talajt vízbe tettünk, és figyeltük, mennyire esik szét.
Végül a giliszták számlálása következett. Kocka alakú talajmintát ástunk, és egyszerűen megszámoltuk, hány giliszta van benne. Hiszen a giliszták igazi talajépítő munkások, akiknek jelenléte a talaj egészségének egyik legbiztosabb jele.

Nagy örömmel vettem részt Vitália előadásán, amely kezdő kertészként rengeteg új és hasznos ismerettel gazdagított, de nemcsak szakmailag volt értékes, hanem közösségépítő szerepe is kiemelkedő volt a frissen alakult közösségi kert életében. –Zsófi

Főszervezőink szerint is nagyszerű lehetőség volt a közös program

Első próbálkozásunk egy kertközi rendezvény megszervezésében nagyszerű volt. A szervezési erőfeszítések és az Ecolise-támogatással kapcsolatos munka megérte. Ami tavaly télen csak egy „mi lenne, ha…” spekulációnak tűnt, egy csodálatos eseménnyé vált, ahol nemcsak az új Vajda kert embereivel kerültünk kapcsolatba, hanem összehoztuk a szomszédos kertek képviselőit és a hasonlóan gondolkodó embereket egész Budapestről. Vig Vitália, a meghívott szakértőnk pont olyan mesés volt, mint reméltem, rengeteg módszert mutatott nekünk a talaj egészségügy felmérésére. Tanítási módszerei tanulságosak voltak. Aztán az FNB-s Zsófi csodálatos ebédet állított össze. Különösen örültem annak, hogy önkénteseink összefogtak, hogy az egész rendezvény ilyen jól működjön. Most már alig várom, hogy összerakjuk a következő Talajismereti workshopot. –Mark

Nagyon jó volt látni, hogy ilyen sok embert összehozott ez a talaj műveltségi nap. Nagyon izgalmas volt megélni a folyamatot a szervezésen át a megvalósításig. Örülök, hogy nemcsak a Vajda kertből, de másik két közösségi kertből is érkeztek résztvevők, akik a tovább tudják adni a programon szerzett ismereteket közösségük számára. Hálás vagyok, hogy minden ilyen jól alakult, és lehetőségünk volt együtt dolgozni ennek a programnak a megvalósításán más önkéntes csoportokkal, és a téma iránt elkötelezett szakemberekkel is. –Réka

Az író élménye

Számomra a hálós gyakorlat volt a legtanulságosabb, mely eleinte a csomó kibontós játékra hasonlított, viszont annál sokkal többről szólt. Mindannyian egy-egy parányi vagy óriási élőlényt testesítettünk meg a körben, s a kötél végét aszerint fogtuk meg, hogy hol állunk a kapcsolati rendszerben. Így alakult ki az a komplex ábra, mely a körülöttünk létező biodiverzitást szimbolizálta. Megrendítő élményt volt, amikor egyes résztvevők kénytelenek voltak elengedni a kötelet, hisz egy képzeletbeli talaj vegyszerezés elpusztította őket. Az elindított láncreakció után végül mindenki, még az ember is, kiesett a körből.

Így értettem meg igazán, mit jelent az, hogy nincs élet talaj nélkül.

Ha kíváncsi vagy a klímakertre vagy hasonló programokra, látogass el hozzánk személyesen vagy pedig kövess minket a közösségi médiában! Az igazán elhívottakat várjuk az önkéntesek közé is.

Budapest100 idén a Klímakertben is!

A Budapest100 egy építészeti és kultúrális fesztivál, egy olyan városi ünnep, ahol közelebb kerülnek a lakók egymáshoz. Idén május 22 és 25 között került megrendezése, a témát pedig a városi zöldterületek, belső udvarok, kertek és zöld gangok uralták. A lehetőséget megragadva a Klímakert is megnyitotta kapuit a hétvége alatt és számos programmal vártuk az érdeklődőket. Ebben a posztban szeretnénk írni nektek arról, hogy mi hogyan éltük meg a fesztivált a kertben.

Így élte meg Mark

Nekem nagyon jó élmény volt az, hogy milyen sokkan jöttek és érdeklődtek a klímakerttel kapcsolatban. Külön pozitívum volt, hogy mindehhez volt már egy képzett önkéntes csapat, akik tudták vállalni a kerti túrákat.

Dani szerint…

A Budapest100 egy nagyon jó lehetőség volt arra, hogy a kert önkéntesei olyan emberekkel is megosszák a permakultúrával, diverzitással, mikroklímával és talajjal kapcsolatos tudásukat, akik alapvetően az esemény kulturális jellege miatt keresték fel a helyszíneket, és nem foglalkoztak eddig ezekkel a témákkal. Így végül sokkal nagyobb társadalmi hatása lehet a kertnek, mintha csak az eddigi “buborékot” értük volna el. Nagyon jól éreztem magam, jó volt látni a csodálkozó, érdeklődő arcokat.

Zsófi élménye

A hétvége folyamán rengetegen tértek be a kertbe, és öröm volt látni, hogy mennyire tetszett mindenkinek ez a kis erdő a belváros közepén. Mi önkéntesek is óriási lelkesedéssel meséltünk róla, és mindenki ugyanilyen lelkesedéssel hallgatta, és sokan köszönetet is mondtak a kert létezéséért.

Miriam szerint is sikeres volt a hétvége

A Budapest 100 egy különleges hétvége volt, nagyon jó és békés hangulattal: akik csatlakoztak, mindannyian érdeklődtek a projekt iránt, nagyon jó időnk volt, és rengetegen látogattak el hozzánk. Csodálatos lehetőség volt, hogy a projektet sokakhoz eljuttassuk.

Mi történt pontosan a kertben?

A klímakert csapatának különleges és felemelő élményt adott a hétvége, amit az idelátogatóknak köszönhetünk. Amint olvashattátok, a program ideje alatt részletesen meséltünk a klímakert történetéről és arról is, hogy mi mit csinálunk a kertben hétről hétre. Arról is szó esett, hogy miért van kiemelkedő szerepe a városi ökoszisztémában és hogy miért fontos, hogy minél több önfenntartó zöld terület legyen a városban. A túrákon kívül volt meditáció, csalánmadzag-készítés, kiállítás, homokozó, rovar- és gilisztamegfigyelés, szabadtéri könyvtár, és a komposztálásról is tanulhattak vendégeink.

Reméljük kedvet csináltunk a jövő évi Budapest 100 programhoz. Akik pedig nem tudtak eljönni ilyen módon a kertbe azok se keseredjenek el! Minden kedden és vasárnap 15 órától 18 óráig várjuk szeretettel a kedves érdeklődőket körbevezetésre. Gyertek el akkor is, ha csak beszélgetni szeretnétek a természetről vagy ha komposztot vinnétek haza.

Wool: a precious resource to not waste

On the 26th of April a wool washing event, organised by Marcell Csillag, took place in the Aurora climate garden; let’s go through it together.

Marcell is a textile designer by training, currently doing his master’s in Regenerative Design. The complex issue of local wool processing has been catching his interest and curiosity and so, over the past year, he has decided to learn more about the topic and, consequently, to do something about it.

Why we talk about “issue”

Nowadays, many small wool processors in Europe are brought to a harsh reality difficult to avoid. The industry has been going through a decline during the past decades due to many causes (to mention a few, the lack of raw material and a broken economic system). This has been leading to the unlucky consequence of most of the small wool producers having to stop their production.

In organizing his event, Marcell has been specifically inspired by Tibor Fuller’s small industry in Pécsvárad, after hearing about the current situation that he, as many in his area of work, is facing: because of the previously mentioned crisis, he had to stop his production completely 3-4 years ago, since without any adequate market he is struggling to find someone to take over his machines and continue operating them.
That’s where Marcell’s idea stepped in, when he realized that some together could have done something to stop this from happening, with a little collaboration and good attitude.

The event

It’s here that we arrive at the wool washing event that has taken place in the Aurora climate garden on the 26th of April (which, against the weather previsions, happened to be an unexpectedly sunny, warm Saturday).
After hearing about it from Marcell’s Facebook post, many people came to participate even from the countryside, many whole families included. Each person full of enthusiasm and happy to be a part of it, which can be seen as a clear indicator of the strong desire to support the small realities, of the sense of community, that despite these apparently cold and individualistic modern times we are living through, seems to still be inside many of us.

Step by step

At 9 am, a little crowd was already reunited and ready to start, the required setup all in place: huge bags full of untreated wool, some bathtubs, huge pots, a big table. As the workshop began, while Marcell started to explain and guide the people present through each required step of the process, the troupe from a news channel was recording everything with their huge cameras; a joy for the outside eye, to see such collaboration and attention focused towards a little and at the same time infinitely big goal.

The process started at 9 am and continued until 5 pm in the afternoon, to allow each part of it to happen following the right timing. The wool — approximately 50 kilograms — had to be washed with hot water once, and then again with the detergent (an alkaline solution) twice, then rinsed with just water another 2 times. Afterwards, it was all passed through some high-speed spin-drying machines, and then at the end, finally laid on some pallets under the sun, white, soft and clean, to make sure it dried completely.

Final conclusions

So much can still be done and saved if we look at the good but not only; if we are enough honest with ourselves and the world around us to look at the bad too, knowledging what must and could be changed for the better, deciding to then do something about it ourselves, how we can, with what we currently have.

Positive change is rarely perfect or linear, and still it surely is always worth it, despite any of it.

Some reflections on the project

Taking care

When it comes to helping our planet a truth that we may often forget is how, to do our part, it isn’t really necessary to create something from scratch: we have everything already here and our only duty is just to take care of it.

How do we do this in the Auróra Klímakert project?

Little by little, from a parking lot, a beautiful climate garden had the chance to grow and thrive, and it’s thanks to the process of taking care that it has been possible;

By using our food scraps as food for the soil, the recycling of unused materials, by curating the space in all its parts with patience, it clearly shows what happens when we take care of all that’s already existing: nature pays us back with 1000 more of what we have been putting in, for it’s how generous it can be.

Every little thing

If you’ll visit the garden and have a look around, if you’ll ask questions about what catches your curiosity, you’ll soon realise how every little thing in it is serving its own purpose, as none of its parts are useless.

It’s a small ecosystem with endless things happening inside of it, with each square of it serving its purpose by hosting animals and plants, even if some of them are almost invisible to the human eye.

We may not always notice at first glance but a lot of things are happening there all the time: bugs running around hunting for food, new trees bravely making their way from the ground to the surface, coming to life, birds searching for their next meal between the bushes, mushrooms nurturing and being nurtured at the same time in their own peculiar ways, all of this happening in a virtuous, self-sustaining cycle that never stops.

An open space for everyone

If you’d like to join us and be a part of this little-big change you can do it at any time, and for as long as you’d like, everyone is welcome. Every Tuesday and Sunday from 3 pm to 6 pm the Aurora climate garden is an open-door community space, where anyone can join and help with the little tasks of the day, or even by just exploring around, enjoying the space or asking questions.

You can bring your compost, which will later on become a part of the garden ecosystem, and at the right time, mostly in summer, you can even eat any of the fruits and vegetables that are growing generously on the garden bushes and trees.

Healing ourselves by healing the environment: the importance of green spaces in the city

The act of gardening, or even just doing any kind of work in nature, surrounded by insects and leaves, has a powerful healing effect on us that can’t be denied: our nervous system suddenly starts to calm down, our mind is finally able to go at a lower and more human speed, our breath becomes quieter.

In the frenetic rhythm of the city life, where in between the work and the other related obligations our minds and souls risk to get lost in the mechanical path of days, a reclamation of our human nature is maybe more important now than ever:

We need a more direct contact with nature to remember who we are, that our inner worth isn’t attached to how much we produce but to the simple fact that we exist.

We live in a modern society where nature and city don’t need to be harshly separated and, if we work towards it, can instead coexist in total harmony. The more green spaces we enrich our cities and towns with, the more value we add to the quality of our lives, and to the ones of the generations that will come after us.

If we can do it then we should, and the good news is… together we can!